Üdvözöllek Zsuzsa!

A CrossPower Fitness® és az Anyagcsere Centrum közös projektében a Power Do VIP 8 hetes életmódváltás programját csinálod. Mesélj egy kicsit magadról, hogy az olvasók is megismerhessenek.

Hány éves vagy? Mivel foglalkozol? Van-e vagy volt-e egészségügyi problémád ha igen mi az?  

Az ötvenes éveim közepén járok, 35 éves pályafutásom multinacionális vállalatok keretében telt, több évtizede nagyon felelősségteljes, pénzügyi felsővezető pozíciókban, jelenleg is több ezer embernek okozhatok kárt egyetlen rossz döntéssel. Emelett sokáig tanítottam közgazdász hallgatókat, mindenem volt a munkám és a tudás átadása. 29 évesen ért el az első szívinfarktusom.Viszonylag gyorsan rendbe jöttem és mindent folytattam úgy, mint előtte, ha lehet még többet dolgoztam. A családomban nagyon sok daganatos és szív-és érrendszeri betegséggel küzdő családtag volt, bőven akadt kettes típusú cukorbeteg is. De mintha nem létezne holnap, tudomást sem vettem ezekről, éltem a munkámnak és a tanításnak tovább. 2016-ban volt azután egy életmentő hasi műtétem. Nagyműtét, melynek során többször rángattak vissza erre az oldalra. A szervezetem teljesen összeomlott, szó szerint minden, ami felmondhatja a szolgálatot, megtette. A vércukrom 20-as érték felett volt, azonnal át is állítottak inzulinra. 2 hetet töltöttem intenzíven, 3 hetet lent az osztályon és nagyon hosszú, fájdalmas és kellemetlen hónapokat a rehabilitációval. Sarkaiból fordult ki a világom, volt időm gondolkodni és átértékelni a fontossági sorrendet.

Mi a kedvenc elfoglaltságod? Sportoltál-e korábban?

Ez a helyzet fordított az alternatív terápiák irányába, Budapesten, Stockholmban és Londonban vettem részt aromaterapeuta képzéseken, kezdtem saját támogatásommal, majd mások segítésével foglalkozni. A nyugati és a keleti medicinák és terápiák ötvözésével elhagyhattam az inzulint és gyógyszeres kezelés mellett, diétával sikerült egészen jó eredményeket elérni a vércukorszintem karbantartásában is. Ami a sportokat illeti: a pubertás kort követően (ami nálam nagyon korán következett be) alapvetően mindig dundi alkat voltam, az életben nem volt pozitív élményem sporttal kapcsolatban, azután behúzódtam a tanulmányok, könyvek, majd a munka világába. Viszont szerettem gyalogolni, menni, szemlélődni, látni. Szabad perceimben bejártam gyalog szinte  a fél világot.

Mi volt az a pont, amikor eldöntötted, hogy le akarsz fogyni? Milyen edzési formát ajánlottak és milyen gyakorisággal?

A fordulópont most nyáron érkezett el, amikor a laboreredményeim egyre rosszabbak és rosszabbak lettek, egyszer csak nem működtek a korábbi terápiák. Erőmet veszítettem, rettenetes fáradtság uralkodott rajtam, még az agyam is fáradt volt örökké. Ezt nem engedhetem, nem ez az utam, nem ez az életem. Komoly terveim vannak, amihez állóképesség kell, nem mehetek vissza abba az utcába, ahonnan nagy nehezen kiverekedtem magam.

Még március elején visszaköltöztem az otthonomba, ez azzal járt, hogy itthon is diabetológust kellett keresnem. Így találtam rá az Anyagcsere Centrumra, majd hamarosan megtaláltam ezt a programot is. Veszíteni valóm nem volt, így eldöntöttem, ez is egy lehetséges út, bepillantok az ajtó mögé.

Milyen étkezési szokásaid voltak? Milyen ételeket ettél szívesen? Mondanál rá példát?

Említettem, hogy dundi kislány voltam, ebből lett egy dundi felnőtt, ugyanakkor kb 20 éve nem eszem kenyeret egyáltalán, semmilyen tésztát, és mivel sok cukorbeteg volt a családban, mi soha nem tartottunk cukrot sem a házban. Szerencsére nem vagyok édesszájú, a sütemények nincsenek veszélyben mellettem. Imádom viszont a tejet, minden tejterméket, a gyümölcsöket (különösen a tiltólistás szőlőt), szeret(t)em a burgonyát, a magas tannin tartalmú, erős vörösborokat, steaket, ízletes sülteket. Ez ma már mind múlt idő.

Mi történt az Anyagcsere Centrumban?

Erős hegymenetnek indultunk neki, elmondhatom. Mentálisan legalább akkora (néha talán nagyobb is) az emelkedő, amit meg kell mászni, mint fizikailag. Róma sem egy nap alatt épült, a változásokat sem egy nap alatt tudjuk elérni. Nem könnyen lehet egy életet egyszerűen átlépni és egy másikat, nagyon másikat elkezdeni. Ülő életmódból heti 3 edzés nem kis váltást jelent. Komoly támogatást kapok ezen az úton, és azt is meg kellett tanulnom, hogy ezt képes legyek kérni és elfogadni. Nem vagyok egyedül és nem kell mindent tudnom egyedül a vállamon vinni, mint eddig. Ez nagyon fontos.

Mi történt a dietetikusi konzultáción?  

Átbeszéltük az anyagokat, amit a szervezetem vegyi konyhájának adhatok. Volt olyan, amitől zokogva vettem búcsút. Ez a dundi nő nem a csokoládé, hanem az esti kefírje után vágyakozott (néha még most is), de el kellett fogadnom, hogy nem tehetem magammal, hogy gyors felszívódású szénhidrátokat öntök magamba lapáttal.

Tapasztaltál-e valamilyen változást Magadon az eltelt időben?

Ez a folyamat a figyelem, a befelé fordulás, az elfogadás és a tisztelet útja számomra. Úgy tekintek erre a folyamatra, mint egy kísérletre, 50+ év után elkezdtem figyelni arra, hogy mit is mond a szervezetem. Beszélgetek vele, figyelek rá, tisztelem, és igen, elfogadom az igényét (ehhez elég sok alázat is szükséges).  Ezt meghálálja azzal, hogy elkezdett átalakulni. Már nincsenek látásvesztéseim (magas vércukor), vagy a szédüléstől éjjel nem kell kapaszkodnom a lepedőmbe (ez is a maga vércukor miatt volt). Jobb lett a tartásom, növekedett az állóképességem, feloldódott a depresszióm, csökkentem két ruhaméretet. Amikor le tudtam sétálni 5 kilométert a Kolonics sétányon, madarat lehetett volna velem fogatni.

Mit szeretnél elérni, és ehhez szerinted miben kell változnod?

A rövid távú célom az, hogy képes legyek legyalogolni a Balaton Camino-t, amikor legközelebb újra megrendezik, utána egyszerűen muszáj Composteláig végig járnom az El Camino útját.Ezek komoly testi és lelki utazások is. Fontos számomra, hogy segíteni tudjak másokon. Az illóolajok és az aromaterápia mellett, kutyával asszisztált terápiás segítőként szeretném segíteni mások jól-létét.  Ehhez akarok felerősödni, felfejlődni mindenképpen.

Mit üzensz a hasonló problémával küzdő embertársaidnak?

Azt hiszem az első lépés előtt pillanat a legnehezebb, mert leginkább saját magunkon kell felül emelkednünk. Azonban ha képesek vagyunk kérni és hajlandóak vagyunk elfogadni segítséget, akkor sohasem leszünk egyedül és így bármilyen utat be lehet járni.

Köszönöm Zsuzsa a beszélgetést, fogunk még írni, hogy miként haladsz a programban…